SZABADULÁS A DEVIZAHITEL CSAPDÁJÁBÓL

Úgy gondoltuk, mivel nagyok már a gyerekeink, addig is amíg velünk vannak, kényelmesen elférjünk egy nagy házban. Emellett egy családi napközit is indítottunk, úgy terveztük, hogy ez nem csak a kiadásokat fedezi majd, de hasznot is tud hozni.
Az utolsó pillanatban csúsztunk bele a deviza hitelbe: egy héttel az igénylésünk elbírálást követően már sorra álltak le a bankok a devizahitelek folyósításával, de mi még megkaptuk a pénzt három hét múlva. Gőzerővel nekiláttunk a felújításnak, hogy minél előbb elkezdhessük a napközi hirdetését. Januártól én már nem dolgoztam a korábbi munkahelyemen, bízva a vállalkozás sikerében. Férjemnek a főnöke a hitelfelvételkor garantálta a maradását – néhány hónappal később mégis elbocsátották, amikor a recesszió ezt a céget is utolérte. Annyi végkielégítést kapott, hogy három hónapig még kapott minimálbért a számlájára.
2009 elejére tanuló gyerekeink mellett ott álltunk a még tanuló gyerekeinkkel – és egyikünknek sem volt már fizetése, miközben a napközibe sem volt érdeklődő. Pénzünk éppen csak ételre volt elegendő, a számlákat már nem tudtuk fizetni. A gázt három hónap nem fizetés után, 230 ezer forint hátralék után kikapcsolták. Csak azért nem történt nagyobb tragédia, mivel volt kandalló a házban, fával tudtunk fűteni, amit a közeli Duna-partról hordtunk.
Imádkoztunk folyamatosan és a kitartás meghozta májusban az első kisfiút a napközibe. Utána minden hónapban jött egy újabb gyermek. Hamar vége volt a hideg időszaknak és már nem kellett fűteni, de azt még nem tudtuk, hogy ez a nagy összeg hogyan lesz rendezve. De ebben a nehéz helyzetben azt is megtapasztalhattuk, hogy Istennek mindenre van gondja, és ez is megoldódott. Egy baráti házaspár szívét felindította az Úr, és megáldottak bennünket az elmaradás összegével, így a következő hideg időszakban már egyenletes meleg volt érzékelhető a házban.

A banknál azonban újabb problémák adódtak: letelt a kedvezményes törlesztő-részlet fél éves határideje, és időközben az is kiderült, hogy az eredeti törlesztő-részlet dupláját állapították meg. Elkezdődtek a procedúrák, külső behajtások, fenyegetések, egyezkedések – amelyek egyike sem volt kivitelezhető számunkra. Közben kiáltottunk az Úrhoz, hogy valahogyan szabadítson meg bennünket ebből a helyzetből.
Az ingatlan árak mélyponton voltak, nagy házat senki sem akart vásárolni. Felmerült bennünk, hogy eladjuk a házat és kifizetjük a bankot, azonban a NAV már ráterhelte az illetéket az ingatlanra, ami a különböző kamatokkal, pótlékokkal együtt már 2 millió forintra nőtt. Megjelentek a végrehajtók is, de az Isten kedvessé tett előttük és pont tőlük kaptunk ötleteket, hogyan tudjuk még az időt húzni, hogy a házat ne kelljen elárverezni. Eközben a kormány is hozott döntést, miszerint a kilakoltatásokat leállította.
Nem sokkal ezután a bank keresett meg azzal az ötlettel, hogy értékesítsük közösen az ingatlant, igaz, hogy ekkora a felvett 22 millió forint hitel már 43 millió forintra duzzadt.

Ahhoz, hogy a ház eladható legyen, le kellett vetetni a bejegyzést az adóhatóság részéről. A velük való egyezkedésben belementek abba, hogy amennyiben a bank elengedi a fennmaradó tartozást, akkor ők is elengedik a 2 millió forintot. Talán arra számítottak, hogy ez úgy sem történik meg, ám az Úr mást tervezett: néhány nappal később a bank telefonált, hogy egy vevő ajánlatát elfogadták, és a fennmaradó tartozásunkat – 22 millió forintot! – eltörölték! Határtalan örömmel vittem a határozatot az adóhatósághoz, ahol ők is megdöbbentek, mert ilyen összegnél hasonlót még nem láttak. Két napot se kellett várjunk, hogy megszülessen a NAV határozat: minden tartozást eltöröltek!

Az ügyintéző hölgy miközben átadta a végzést, kedvesen azt mondta: „Tudja-e asszonyom, hogy ez nem mindenkinek jár?” Tehát valóban kiváltságosnak érezhetjük magunkat mindannyian, akik az Úr családjába tartozunk! Mindenkit arra tudunk buzdítani, hogy ne adja fel a harcot és bízzon Isten jövőre vonatkozó tervében!